Szépségében még ijesztőbb
Amikor egy szerelmes éjszakája hírtelen Megnő
Nyirkos ágyban értelmetlen-lucskosan forgolódva
Várva a megváltó reggelt, talán felhívja az a Valaki
Ám nem csörren, s este minden ugyanúgy kezdődik
Majd folytatódik
Ébredés
Vele talán megértés
Hiszen mélyálmából fölébredő őszi rügy volt
A természet könyörtelen, már koratélen lefagyott
Miként későőszi havazás előtt a levelek lehullnak
Ugyanoly halkan szól a zene, szomorúan
Vajon e rügy tavaszra várván még gyökeret ereszt-e
Meglehet
Ám a zene csak szól, közel-távol, de nélkülem
S a fájdalom is unalmas Nélküled
