sekély lagymatag kezek
és lelkek sekély zsebek
a test olló eldobált cérna
lógva a vállfán gardróbok
mélyén nyűtten a zsebbe
süllyedve könyékig
ugat az éjszaka csahol
és felnyüszít néha
kitágult pupillával
hallgatott nevetések
s mint metronóm
hangzik – gnóm a
seholban sem –
vastag talpú bakancs
és a suhogó gumibot
elfelejtett nevek
által hagyott
tátongó űr a világ
java része
úgy múlik az idő
tompa koppanásokkal
mint vastag puha
talpakon a bot
reszelő lélegzetek
két ütés között
míg mázsás teher
a csend kifordított
lyukas nadrág – én
itt vagyok magamban
bent mégis valahol
messze innen
mint kidobált tárgyak
és üvegek egy konténerben
úgy csörömpölök
semmit nem értve itten
2014 november, 3. díj
