533. szám Vers

Reflexiók X.

Szerző:
Dömötör László Nehezék c. könyvére –

Koleszár Noémi Lillához és
 Dömötör Lászlónak

                     X.

Dömötör László – Sárközi Lászlóhoz:

Legföljebb néhány kérdést tenni föl
merek. Néha. Magamnak. Lábujjhegyen.
Habzó szájjal osztani ítéletet,
s „észt”, épp elmével ugyan ki tenne?

Önhitt bírák közt elvész a törvény,
az ősi és örök parancsolat, s más
nem marad, csak a jog. A gyűlöletre.
Barátom! Ettől, leszel boldogabb?

Tetejébe, bosszúd múzsák csontjait
törik. A líra ezt nem érdemli meg!
Maradj mi voltál, az a másik: költő,

zseniális. A „mocskot, szart, pisát” hagyd
kocsmák pultján! Vagy tollad dobd szemétbe,
ha hegyén csupán cigány-átok fogan.

                              
***
Sárközi László válasza Dömötör Lászlónak:

Olykor az író tollán átok fogan           
ha muszáj, nyakig mászik a szemétbe        
igazáért, emleget szart, pisát: hagyd      

rám, gyarló ember vagyok, nemcsak költő.   
Az utókor sehogy sem érdemli meg,          
hogy átkos föld takarja majd csontjait,    

de megátkoz, ha nem lesz boldogabb,        
ha lehajtom fejem  a gyűlöletre.           
Hazám hazugoké, ígérgetnek s mást           
művelnek, de most övék a törvény.       

Hitem akár a viharba kitenne:             
fejemre vonok bármi ítéletet,              
mintsem szolgamód, sunyin, lábujjhegyen     
éljek s kérdést, embert nem tenni föl… 

Kapcsolódó írások