Ahogy egy felkonfban hallottam: „Következik Bucsuszentlászló oroszlánja, Bödőcs Tibor!”. A pályatársak által csak Kis Hofiként emlegetett Karinthy-gyűrűs humorista évek óta a Szilveszteri Rádiókabaré záró fellépője. Ennél nincsen feljebb. Nem Kis Hofi – ő a Nagy Bödőcs!
Kedves Tibor! Mondj valami vicceset! Gondolom, sokszor szólítanak meg így emberek a legkülönfélébb helyen (bolt, buszmegálló, kocsma,). Hogyan reagálsz ilyenkor?
Az ilyen megszólítás ritka, viszont az elvárás kimondatlanul is megvan. Ez a humorista lét nagy csapdája, mármint, hogy erre a helyzetre miképpen reagálunk. A műsorom a hétköznapjaim párlata, esszenciája. Olyan hőfokon nem lehet a mindennapokat élni, mint amilyenben a színpadon vagyok. Van olyan kolléga, aki ezt megpróbálja, tehát reggeltől estig úgy akar pörögni, ahogy a fellépés közben kellene, csak így sokszor pont a világot jelentő deszkákra lépés idejére fogy el a szusz. Ha fellépésem van este, akkor nekem az egész nap arról szól, hogy abban az egy órában, fél órában, vagy 80 percben jó formában legyek. Próbálok előtte aludni egyet délután például, sokszor sofőrrel megyek, hogy ne kelljen még a vezetésre is figyelnem stb. Persze ez a taktika néha borul, mivel két gyerekem van, de törekszem rá, hogy megfelelő állapotban lépjek fel.
Gyeremekkor, család, iskolák. Mi szerettél volna lenni?
Jó volt gyereknek lenni, nem emlékszem, hogy különösebben készültem volna valaminek. A középiskola vége felé, akkor már igen, színészi ambícióim voltak. Sok filmet néztem, olvastam. Aztán 2000-ben elkezdtem paródiákkal szőnyeg bombázni bázismegyémet, Zalát, de nem tudtam, persze, hogy ez idáig fog fajulni.
Volt-e polgári foglalkozásod? Már ekkor is kitűntél humorérzékeddel?
17 éve korom óta fellépek, közben elvégeztem a magyar szakot, de csak a „sóbizniszben” dolgoztam, leszámítva nagyapám szőlőjében, a kertben és egyéb plen air helyszíneken végzett mezőgazdasági tevékenységeket. Bár nem gondolják, és nem is kell, hogy ez jusson eszükbe a nézőknek, de azért ebben nagyon sok munka van ám. Mire egy poén működő állapotba kerül sok minden történik, de nem akarom nyitogatni itt a bűvész dobozt.
Hogy alakult a pályafutásod?
Ahogy említettem 2000-ben kezdtem a középiskolám alapítványi bálján, utána 4 évig Zalaegerszeg és környéke élvezhette előadásaimat, aztán 2004-ben csatlakoztam a Dumaszínházhoz, innét számíthatjuk a profi ligát, még ebben az évben állandó szereplője lettem a Rádiókabarénak,2005-ben tűntem fel először az Esti Showder-ben, ez hozta meg a nagyobb ismertséget, 2008-ban indult a Showder Klub ott 2012-ig tizenkétszer szerepeltem, idén szeptemberben a Comedy Central adta le első önálló estem Az élet értelme és kertészeti tippek címűt, a másodikat, a Böllérbalett-et pedig szilveszterkor láthatják, szintén a Comedy-n. Közben jártam, járom az országot, sőt a külföldön élő, dolgozó magyarok „szálláshelyeit” is felkeresem időről időre. Pesten a Corvin Dumaszínházban lépek fel. Februárban lesz a harmadik estem bemutatója.
Család, szabadidő. Hogyan kapcsolódsz ki?
Család: van. Hobbim nincs, talán az olvasást, filmnézést nevezhetnénk annak, de azt is a munka részének tekintem. Sokat vagyok a családdal. Van egy 3 éves fiam, és egy 3 hónapos lányom.
Van-e kapcsolatod hajléktalan emberekkel?
A nem elég gyakori csekély összegek átnyújtásán kívül nincs személyes kapcsolatom. A bucsuszentlászlói kocsmában viszont sok szegény embert is megismerhettem az évek során. Köztük nagyon nagy szellemeket, jó lelkű, őszinte figurákat. Nem osztom a klasszikus mondását, hogy is volt? „Amennyid van, annyit is érsz?” Igyekszem az emberekben a lehetőségeket látni, hogy mi minden lehetett volna belőlük, és nem elfelejteni, hogy az hogy nem sikerült,nem csak rajtuk múlt. Az úgy nem megy, hogy kibökjük az összes mentőövet, majd kiabálunk a kényelmes mentőcsónakokból, hogy ússzatok,mert az nemesít… Én jól élek, nem panaszkodhatom. Rengeteget dolgozom, az emberek, már aki, ennek örülnek, és még jól is keresek. De úgy nem jó középosztálynak lenni, hogy a társadalomban, ahol élünk, közben egyre több a szegény ember. Hogy Tarr Béla filmjei egyre aktuálisabbak, hogy Móricz Rokonok-ja olyan mintha egy mai napilapot olvasnék.
Hogyan telik a szilvesztered?
Lesz két fellépésem a Dumaszínházban, aztán valószínűleg hazamegyek, hacsak nem ragadok ott, mint tavaly. Jut eszembe, hívtak egy házibuliba is! A két kisgyerek miatt, lehet, hogy idén mégiscsak inkább visszafogottan iszogatok a hűtőajtó mögött.
Mit kívánsz magadnak, az embereknek, az országnak 2015-re?
Szeretném, ha a műsorom közéleti része alól kirántanák a szőnyeget. Ha szolidáris, toleráns, átgondolt, humánus, krisztusi szociális politikával elkezdődne egy sűrűbb szociális háló szövése, az oktatás, az egészségügy reformja lenne a legfontosabb téma és így tovább. Ha nem téveszmék alapján döntenének kontra szelektált, szervilis dilettánsok kis hazánk sorsáról.
A végére csak előjött belőlem a szépségkirálynői idealizmus, de nincsenek illúzióim, röviden: BUÉK!
