531. szám 672. szám Vers

Reflexiók szonett ciklus VIII.

Szerző:

– Dömötör László Nehezék c. könyvére –

Koleszár Noémi Lillához és Dömötör Lászlónak

                     VIII.

…pedig megvan szinte majd’ mindenem   
amiről egykor álmodni sem mertem:      
váratlanul kaptam és hirtelen.          

Lillám, ki sorsom magadhoz emelted,      
mert nyers, szürke külsőm mögé láttál,   
komor vásznamra tarka színt szántál,     
te vagy oka, hogy vesztesként – nyertem.

Talán az agyamra ment a kényelem,         
vagy csak hiányolom régi magam:           
fejem volt teli, üres a hasam             
s mint egykor, megint játszom a gépeken.  

Kényelmetlen székemhez ragadok,           
káprázat láncolt szemeim véresek          
és már nem tudom, mit is akarok… 

Kapcsolódó írások