Koleszár Noémi Lillához és Dömötör Lászlónak
IX.
Dr. Szepes Erikának
…színről-színre látni a létezést,
verselni mindazt a mocskot, ami van,
mely kínos múlttá büdösödik velünk,
s humuszunkban a zsíros föld mélyén.
Az írás a feladatom, és célom.
Számomra a szarnak: szar szaga van.
Nálam a bolondnak a szeretet
fáján sem termő gyümölcs a kegyelem.
Hiszem, hogy az írott és kimondott
őszinte szó, legyen mégoly trágár is,
helyénvaló, a lelki vakság átok,
és orvgyilok a köntörfalazás.
Erika, rád mindig fölnéztem,
és megéltem, hogy nem értesz, lebecsülsz:
egy új kötetet nyomtál a kezembe
ekképp – a legnagyobb élő költőnk…
Éltem, s mintha nem léteztem volna.
Azt gondolod, szép verses könyvet adtál,
de már tudtam, és láttam színről-színre,
hogy a halált tartom a kezemben.
