Reménytelen időben is virítanak a növények
és csak hallgat ez a vak világ
Én már bottal járok
A szenvedés terhét hordozom
Bölcsesség, értelem: csak emlék marad
Hatalmas a gonosz
A tündér kielégíti szívemnek forró vágyait,
reményeit
A bút, szomorúságot eltiporja
Én csak öntöm-öntöm a jót,
de nincs tovább
üres fejű lények, veletek mulatok
Így rontom az időt, így porosodok
