Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak,
valamint minden orvosnak, ápolónak,
gyógytornásznak és kórházi dolgozónak.
Kórház
XXVIII.
…hasábfa módjára nyomom az ágyam.
Maradtam, ahogy voltam? Nagy talány,
hullhattam volna magányosan, lágyan.
Fullasztóan fagyos falak, parány
vagyok, majd’ három tonnát nyom paplanom,
hullánál nyugodtabb holt bálnakarom.
Utólag okosabb vagyok. Talán.
Pusztámban a Kánaánt kutattam,
ott bálványra bukkantam, magamba zártam,
balsorsomat – magasztosnak találtam.
Próbákat buktam: sokat mulattam
s múlattam. Látom, látszat alázat,
ahogy a saját fájdalmammal bántam.
