572. szám Vers

Pokolkapu – Kórház XXVIII.

Szerző:

Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak,
valamint minden orvosnak, ápolónak,
gyógytornásznak  és kórházi dolgozónak.

                     Kórház
                     XXVIII.

…hasábfa módjára nyomom az ágyam.     
Maradtam, ahogy voltam? Nagy talány,     
hullhattam volna magányosan, lágyan.      

Fullasztóan fagyos falak, parány         
vagyok, majd’ három tonnát nyom paplanom,
hullánál nyugodtabb holt bálnakarom.     
Utólag okosabb vagyok. Talán.           

Pusztámban a Kánaánt kutattam,           
ott bálványra bukkantam, magamba zártam,
balsorsomat – magasztosnak találtam.     
Próbákat buktam: sokat mulattam          

s múlattam. Látom, látszat alázat,       
ahogy a saját fájdalmammal bántam.       

Kapcsolódó írások