Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak,
valamint minden orvosnak, ápolónak,
gyógytornásznak és kórházi dolgozónak.
Előhang
XXII.
Hazugság, hogy kovácsa vagy sorsodnak!
Apró dolgokban maradtam boldognak,
az utamon hátratoltak folyton
s csodálkoznak, hogyan vagyok morcos?
Tán jó szántamból hátrálok a sorból,
csakhogy másoknak jusson a jó borból?
Tanárokkal kardoskodtam olykor,
az alapom katonának avatott
már kamaszon. Támasz a tudásom,
gondoltam s hazám hordja bukásom:
hajnalomban rám olvasott, matatott,
horpadt kupám nyomorult bort kapott…
Sorsom, vagy az Úr újra számhoz adta.
A ráadás a tudás? Durva. Azt a!…
