Pokolkapu – Előhang XX.

                     Előhang
                        XX.

A hold már túlságosan magasan jár,    
ugatás, barnán kuporgó gyárak,       
strázsát óv a hunyorgólámpás raktár.  

A fáról mámoros kabóca dalol,       
a talaj hullámosan bukdácsol    
alattam, átjár a langyos fátyol,
látom a táblát, sorompót, vonatot.

Fárasztó munkámat fontosnak tartom,  
a gondom csak a macskajaj holnap.  
Vasrúd zuhan, az agyamba robban,  
amputálják tudatom, lábam, markom

s hogy távol zajtalan robog a vasút,
kútba hull: koponyát, borostás arcot
lát alján: támadóm – azaz a tanúm