Mondom lázadni kell, mondom és lázadok
minden ellen, ami elviselhetetlen.
De lázadásom önámítás, átkozott,
előre tudom, hogy nem változik semmi sem.
Mégis-mégis eszeveszetten szűkölök,
mert ez az életjelem, és élni kell.
Míg tornyosulnak az állati közönyök,
és majd ráfizetek hideg verítékkel.
Mert én úgy izzadok,
hogy fázok,
és letérdelek
az ámen nélküli imához.
