394. szám Vers

Péntek, szombat, vasárnap, hétfő

Szerző:

Cseppfolyós hajnal,
A Virágok bálja nyitva:
Gyertek-esőfelhő emberek számlálják napjainkat!
Biszexuális szentek-könnyen jön a pénz,
És gyorsan megy.
Szélütötte költők írnak,
Kezeik, lábaik verssorokból állnak össze,
Ragaszkodjatok a pokol liliomjaihoz,
Mélyrepülés a sorsunk. Dramaturgiailag nulla.
Ez itt egy nyitott könyv. Nyomdahibákkal.

Pezsgőt isznak, vigyorognak,
Pezsgőt isznak, vigyorognak,
Rájuk meg a holnap,
Rájuk meg a holnap.
Álmodjatok gyermekeim!
Ki tekint a magas égre fel?
Annyira messze van, csodálkozz kicsikét,
Kicsikém!
Add meg magad!
Ne legyen holnap!
Ne legyen holnap!
Ne legyen holnap!
Meleg lehet a kötött pulcsi alatt,
Forróság hevítheti tested,
Fogd meg a kezét sziluett-képemnek,
Végy mély levegőt,
Szeress most!
Szeress most!
Szeress, amíg bírod,
Amíg bírom!

Minden így szép, és jó, ahogy van,
Sosincs megvetve hideg ágyam,
Minden így jó, és szép, ahogy van,
Sztoikus nyugalomban.
Minden így szép, és jó, ahogy van,
Szabad utat nyitni a szívnek, mikor dobban…
Minden így szép, és jó, ahogy van.

Tar ágak, vagy acélhuzalok,
Az ég léggömbjét szúrják át.
De sehova se repül el,
Csak vérét ontja, mely óceánná válik,
Tengerré, emberek lubickolnak.
Egy ősz hajszál, szerelmi kegyelet ez már – nem több,
Annál a kopott fényképnél,
Mikor szerelmünk álmos volt és lefektettük,
De örök álomba szenderült…
Minden füst eloszlott lángoló szerelmünk emléke után,
A kék ég velünk marad, velünk, örökké,
Akik láttuk a szürke, vihar előttit.

Budapest, 2009-06-16

(június hónap, második díj)

Kapcsolódó írások