Lorca szonettekből
I.
Egy madarat küldök innen távol,
fehér a tolla a szeme véres,,
zörgő fahéjon visz hírt hogy értsed,
szerelmem tüze még mindig lángol
(a halál, kölcsönkérve szemed,
szomorún nézi ahogy táncol,
homlokot ráncol, súlyos ítélettel
nekem a pokolban helyet pátyol…)
szűrt véredénye de nyaka páros,
csupa meleg habzás szürke gyöngyös
zúzmara, zsír és ködgöröngyös
és azt jelzi: messze fagyok a szádtól.
merítsd el kezed e tollazatban,
és lásd minő hópehelydallam hull a
pihéi közül szép seggedre halkan