434. szám Vers

Parafrazeális Vicinális

Szerző:


Lorca szonettekből
I.

Egy madarat küldök innen távol,
fehér a tolla a szeme véres,,
zörgő fahéjon visz hírt hogy értsed,
szerelmem tüze még mindig lángol

(a halál, kölcsönkérve szemed,
szomorún nézi ahogy táncol,
homlokot ráncol, súlyos ítélettel
nekem a pokolban helyet pátyol…)

szűrt véredénye de nyaka páros,
csupa meleg habzás szürke gyöngyös
zúzmara, zsír és ködgöröngyös

és azt jelzi: messze fagyok a szádtól.

merítsd el kezed e tollazatban,
és lásd minő hópehelydallam hull a

pihéi közül szép seggedre halkan

Kapcsolódó írások