Napi imám kínomban röhögöm,
így megy ez mióta már,
egyetlen megmaradt örömöm,
ha megcsörren előttem a műanyag pohár.
Azt látod, görcsösen akarom,
miről azt hiszem, egyetlen kincs,
markolom megmaradt borom,
még nem tudom, amit te – hogy nincs.
Kitűnnék még a szürke alapból,
de nincs se film, se könyvismertetés,
csak egy van, ami rólam szól,
a Társadalmi Célú Hirdetés.
