A belváros kora délelőtti miszticizmusa, mintha egy láthatatlan fonal mozgatna körbe városlakót, turistát, kik nevetnek, bosszankodnak. Néhol megtévesztően hű pantomim játék, hisz ez az élet. Bálint az ifjabb a sok elnevezte Bálintok közt, dobozka jegeskávét kortyolgat. Néhol az órájára pillant, a megbeszéltek szerint is Ákos jó barátja közel tíz percet késik. Igen, betöltötte a huszonkettedik évét.
Másodszorra vették fel a jogra, mit másodévesen otthagyott. Külön szemlélete volt a jogról, mely az elkövetett bűnt mindig, csupán az elkövetőre determinálja, ok és okozat szerint. Jobb lenne tán az igazat az Ab ovo előttinek tárgyalni. Ott volt néki a humángenetikai szösszenetnyi gondolatja. A szociális motivációkra épülő lét alapvetően örökölhető, ha nem, akkor tanulandó a gyermekkortól kezdve. Ugye ha nem tanulható, akkor miképpen lehet ennyi primitív ember. A primitívség nem azt jelenti szerinte, hogy valaki nem tud a bináris számrendszerből egy értéket átszámolni a hexadecimálisba.
A primitív ösztönös és ijesztő is egyben. Évfolyamtársai egyszer-kétszer meghallgatták őt, majd kerülni kezdték, túl veszélyes témákat vetett fel nékik. Turisták egy csoportja mögül Ákos tűnik fel, arcán széles mosollyal. Hello-hello után Bálint megjegyzi. – Elég szépen felöltöztél. Ákos akaratosan meghökken. – Ne hülyéskedj már, kikötötted a jó megjelenést. Az öltönyt Apám szekrényéből kölcsönöztem, a cipőm meg Adidas…. – O.K. Ákos. Bálint egy gépelt papírlapot vesz elő a táskájából és mutatja a fiúnak. – Ezek itt mind nevek és telefonszámok. Az egyiket felhívtam, szimatoltam kissé, majd befényeztem az öregurat. Hozzá megyünk, készen állsz a műveletre? – Ha már csalóknak álltuk… Ákos szavai eltűnnek egy közelben álló csoport nevetésében.
Elsétálnak vagy két utcát, befordulnak a harmadikba, s egy közelmúltban felújított házhoz érkeznek. – Az első emeleten lakik az öreg, ha bementünk hozzá hagyd reám a dumát, te csak mindenre bólogass. Ákos Bálint szavaira int, megpróbál nyugodt lenni. Amint a lépcsőn felmennek, halántékán gördül a hideg veríték. A csengőre, majd a kopogásra motoszkálás hallatszik a lakásból. Nyílik az ajtó: egy vénember tűnik fel bőrpapucsban és címeres Puma tréningruhában. – Tessék, parancsoljanak.
Az öregember a nagyszobába kíséri őket. Ákos végigfuttatja tekintetét a szobán. Rengeteg kisebb-nagyobb festmény a falakon, a sarokban házimozi rendszer, a szekrényeken méregdrága porcelánok.
– Hát igen, ez már gazdagság. – állapítja meg magában.
– Tehát, miért is jöttek?
– Kedves Uram! Ön a Dél-Afrikai Bannana-Company országos sorsolásának nyertese.
– Igen, tudtam, nyerni fogok egyszer! Csapkodja térdét nevetve az öregember.
– Gratulálni szeretnék még egyszer. A nyeremény szerint Ön a banánt félárú kedvezménnyel vásárolhatja meg. – Bálint a sportszatyrából egy banánt vesz elő. – Tehát ilyen, jó minőségű banánról lenne szó. Első osztályú.
Az öreg kezébe veszi a gyümölcsöt, nézi és hümmög. – Ön szerint?! Röpke kérdést szegez Ákos irányába, az meghökkenve válaszol.
– Kivételes lehetőség és nagyszerű nyeremény! Ákos a süppedő perzsaszőnyeg felé néz, izmait-idegeit megfeszítve, amint az öregúr csak hümmög és hümmög maga elé.
– Jó, rendben, kérnék akkor három kilót!
– Kedves Uram, a nyeremény azt is magában foglalja, a legkisebb vásárolható határ 1000 kiló.
– Uram Isten, hát mit tudnék annyi banánnal kezdeni?!
– De azt is vegye figyelembe, hogy kétszázezer forint tisztán magának marad, az árnak felét fizeti csupán.
– Meggondolandó az üzlet is meg a nyeremény is, azért megkóstolnám…
– Nehogy megbontsa Uram, ez a darab banán az árubemutató termékünk!
– Akkor nincs üzlet, vagy mit tudom én milyen nyeremény.
Az öregember szavait követően enyhén érezhető feszültség kezd vibrálni a csendben. A Bálint mellett álló Ákos egyre idegesebb, szinte hallatszik a lélegzete. Hirtelen megszólal.
– Uram, ez tényleg első osztályú banán. – Üzlet?! – Kérdi az öregúr. Bálint int néki, az felbontja a banánt, elmajszolja, a végit kicsit még csócsálja.
– Tehát akkor, Uram, a nyeremény: szállítunk Önnek 1000 kilónyi banánt, 200 Ft átlagban, akkor Önnek 200 000 Ft-ot kell fizetnie.
– A pénz nem érdekel, maga az hogy a Dél-Afrikai Bannana Company nyertese lehetek, hát az nekem mindent megér.
Az öreg a szekrénysor egyik fiókjából dobozkát vesz elő, papír húsz- és tízezreseket számol, úgy ráérősen, ahogy a pénzt illik számolni.
– Itt is van… Bálint kezébe nyomja a pénzt, az meg sem számolja.
– Valami papírt írjak alá? – Az öreg kérdésére Bálint nemmel válaszol és ígéretet tesz, három napon belül érkezik a banán.
Lesietnek a lépcsőn, kilépnek a dohos szagú lépcsőházból. A vakító napsütésben nekiindulnak a sétálóutcának. Bálint megtorpan. – Nézd, a mai nap a tanuló pénzed volt. Holnap már felezünk a vadászat végén. Ákos még mindig izgatott a történtek okán. – Zseni vagy Bálint, egy zseni!!! Elköszönnek egymástól, Bálint sietős léptekkel indul, visszamegy az öreghez. A csengő hangjára ismét az idősödő férfi nyitja az ajtót. – Kicsi unokám, hát amióta elmentetek csak egyfolytában nevetek. Amit Te eljátszottál itt nekem a banános nyereménnyel…
– Igen Nagyapa, átvertük az Ákos gyereket. A szobába mennek, az öreg két kupica pálinkát tölt. Bálint visszaszámolja a 200 000 Ft-ot nagyapjának. – Még hogy egy mázsa banánt vásároljak?! Mindent megért ez a tréfa kisunokám…
2014 október
2. díj
