Egy kisboltban futottam össze Feri bácsival. Ő jó és tisztességes ember gondoltam elmondom neki a dolgot.
– Feri bátyám, hallotta a hírt?
– Nem én – nézett rám.
– Bejelentették a világ összes TV csatornáján, hogy egy nagy meteoritraj tart a Föld felé, az összeütközés elkerülhetetlen és ki fog halni az emberiség.
– Az mit jelent – kérdezte.
– Az mit jelent? Azt, hogy a jövő héten egy árva lélek sem lesz a földön!
– Aha, értem. Legalább kevesebben lesznek a közértben, és nyugodtan válogathatok – mondta.
– Közért sem lesz – mondtam erre.
– Az sem? Akkor át kell mennem a kisközértbe. Pedig nem szeretek oda járni.
– Nem érti, hogy nem lesz hol vásárolni? Egy szempillantás alatt minden eltűnik. Mintha ott sem lett volna – próbáltam magyarázni.
– Az nem jó, akkor még holnap bevásárolok – mondta. Nem tudod, mikor lesz ez? Jó volna pénteken, mert holnap akció van az élelmiszerüzletben.
– Értse már meg – fakadtam ki – jövő héten mind meghalunk – kiáltottam.
– Értem én, nem vagyok bolond – mondta – csak akkor fel kell adnom a csekkeket. Mert ugye jövő héten nem fognak ráérni a postán emiatt a metóra, vagy mi miatt.
– Tudja mi az a meteorit? – kérdeztem.
– Persze, ami miatt majd nem látom a meccset.
– A meteorit egy kőzet, aminek becsapódása után nukleáris tél borítja el a földet – magyaráztam.
– Nukleáris tél? A büdös életbe, megint felmegy a cseresznye ára.
– Még mindig nem érti? Minden élőlény elpusztul.
– Minden élőlény? – kérdezte.
– Így van. Mindenki meghal, aki él és mozog.
Elgondolkodott. Láttam rajta, hogy végre megértette. Nem szomorodott el, sőt, pár pillanat múlva elmosolyodott, és csak annyit mondott:
– Legalább az az aljas Jakab nem folyik többet az árkunkba.
2012 december, harmadik díj
