Éhező testünk ébren álmodik,
Isten hideg-rideg ege alatt,
Apad nap mint nap hitünk,
Mely egyre csak vértelen marad.
Emészthet kényszerrel az élet,
S tobzódhat gátlástalan akarat?
Csontjainkra száradt lényünk,
Ólomlábakon meddig vonszolhat?
Világtalan világban botorkál lelkünk,
Énünket dölyfös kapzsiság falja fel,
Elirigyelt mindenünket kóros kor,
Atyánk! Magányunkban ne hagyj el!
