459. szám Vers

Menedék nélkül

By


Éhező testünk ébren álmodik,
Isten hideg-rideg ege alatt,
Apad nap mint nap hitünk,
Mely egyre csak vértelen marad.

Emészthet kényszerrel az élet,
S tobzódhat gátlástalan akarat?
Csontjainkra száradt lényünk,
Ólomlábakon meddig vonszolhat?

Világtalan világban botorkál lelkünk,
Énünket dölyfös kapzsiság falja fel,
Elirigyelt mindenünket kóros kor,
Atyánk! Magányunkban ne hagyj el!

You may also like