Félek, -de nem az árnyak nagy sorától,
mert számomra minden olyan idegen;
még csak nem is az alkonyórától,
vagy a mély bánattól, mely rokon velem.
Az örvény rémít, mely dobálja gályám,
vágyaim a beteg szívemben laknak;
úgy hánykolódom a habok dagályán,
nincsenek akik értem zokoghatnak.
Magamon a bilincset meg nem oldom,
hogy tőlem ki véd meg, -nincsen felelet;
ólmos önmagamat rettegve hordom,
gondokkal evezve a mélységek felett.
