565. szám Vers

Megbocsátás…

Szerző:

Nehéz percek, órák kísérik az útját.
Megbocsátunk – vagy áldozunk?
Önmagunkból.
Minél többször történik, nőnek bennünk
mérgező tövisek. Bár elfelejtjük,
Mikor lelkünk kitölti, fellángol a szerelem, szeretet.
Feláldozzuk magunk, elfojtjuk érte énünk,
Hisz az érzés fogva tart. Rádöbbenünk néha.
Sokat kérjük az Urat: engedd meg,
hogy elengedjem,
Mi fogva tart.
Elfojtjuk valódi énünk, teátrálisan élünk.
Kérdés: bennünk hol a valódi énünk?
Mire rájövünk, megvalósítani késő.
Akkor már egyedül magunkkal szembenézve
Tudatosul valódi énünk!
Rövid életünk érdemtelen emberre pazaroltuk el?

Kapcsolódó írások