Már én is azt mondom hogy őrület…
Őrület, a józan ész teljes hiánya
hogy így egymásba szerettünk…
körülleng minket a legendák aránya
ilyesmi már régen nem divat itten
Nem csak én vagyok kamasz és szertelen
de Te is az lettél… Pedig nem a pubertás láza –
akkor mi működik bennünk így, gyönyörű szívem?
Mi vagyunk az örök emberpár állandó Ádám és Éva
Mint Madách-nál újra és újra egymásba
kapaszkodva-bújva és egymásért sírva-nevetve
Faust és Margit, a Mester (költő volt!) és Marga Rika
kedvesen egymásba temetve nedvesen…
ígérem soha meg nem bánod
hogyha néha velem azt
a fajta táncot járod
ha hagyod hogy addig
szerelmes napfény és kazántűz
égessen és tűzzön rád
áradjon rád s rám meg vissza a fény
egy éjszakányi csók egy egész hétre
adhat erőt felfrissíti akármerre
mész körülötted a levegőt
Na de hogy már öt hónapja semmi…
Nekem felfoghatatlan mért fordultál így Te ki
magadból édes egyetlen Szivem
2011 Szeptember, első díj
