Mama

Szemünkben ragyog
szemednek fénye
a lobogó fáklyát
átadva átvéve
már unokáink
őrzik viszik tovább
örök a változás
mégis minden marad
Mama
szíved alatt
álmodtuk meg
mozdulatainkat
szeretetedből
épült fel testünk
időtálló váza
lelked melegével
lettünk felruházva
lelkednek szövete
lelkünket mintázza
bőrünk bársonyában
két kezednek boldog
simogatása
keserű vagy édes
könnyedben fürdettél
ha közel ha távol
szívedre öleltél
karod bölcsőjében
dúdolva ringattál
ringattál ringattál
s tovább is szól  a dal
csöndesebben halkan
fehér galamb szárnya
libben már hajadban
s unokák ölelő
rád fonódó karja
az éltető drága
meleg sál nyakadban

0