Kisharang szól, lélekharang.
Becsendül a világba,
véget ért egy földi kaland.
Bim-bam minden hiába…!
Zengő hangú kicsi harang,
verseket zeng, búcsút mond,
nincs szeretet, nincs már harag.
Bim-bam, zendül utószor…
Öreg bátya figyel, kérdi,
hány verset húz, hányszor szól,
férfi, nő? – a választ féli.
Bim-bam, s csendít háromszor…
Szívébe mar, ki ment ma el?
Rokon, koma, jó barát?
Ki az, akit siratni kell?
Bim-bam ki ment Oda át?…
A rossz hírt a postás hozta,
az öreg szól: – nem lehet!
Én vagyok az, akit mondasz,
Bim-bam, ez az én nevem…
– Nincs más, akit pont így hívnak…?
– Csak a fiam…..Istenem!…
S új verseket ver a harang.
Bim-bam, s ketten mennek el…
