431. szám Vers

Lavinaáldozat

Szerző:

Olvadó hó alatt fekszem,
Szeme üveg, kezem reszket.
Régen fekszem itt lenn a mélyben,
jó ideje nem néztem a napfénybe.

Talán ez lesz az a nap, amikor
kienged a fagy,
S én is kiengedek, akár egy mirelit
húsdarab.

Lilára fagytam a hóban,
Hiába vagyok takaróban.
Várom, hogy valaki jöjjön,
Segítsen vagy főbe lőjön…

Kapcsolódó írások