Látlak, Cigány! Látlak! – kiáltott a gazda,
Mikor is a lovát hazacsalogatta.
Az igazi, akit nem nyom agyon vagyon,
Ijedten futott az árnyékszékbe,… nagyon.
Tyúkot lopni jött ő, óh, az istenadta,
Kiürült a kamra, sírt minden porontya.
Sírt a kicsi, a nagy, bőgött sok kis roma,
Kölcsönkérni nincs hol, szegény a rokona.
Odakünn a gazda, egyre csak kiabált,
Ismételgette, és hívogatta Cigányt.
De a lova makacs, ejnye, az áldóját!
Tovább legelte a szomszéd lucernáját.
És, mivel a gazdánk tovább cigányozott,
Mi kis tyúktolvajunk befelé tolatott.
Amikor már orra éppen csak kilátszott,
Utolsó nagy szusszal jó nagyot kiáltott.
Hogy tovább hogyan volt, arra nem emlékszem,
Mert a kiáltásra egyből felébredtem.
Felébredtem, és jaj! Azon kaptam magam,
Én nem is álmodtam, orrom épp csak ki van.
