szonettkoszorú
XII.
Vad, darabos szavaid lenyesed, türelem szigeted lesz
hol követed napodat; csakugyan magasan csavarog ma;
nagy feladat köveit viseled s nehezen cipeled fel.
Sok kalapos kritikus szimatol, dühödet lenyeled – nem
baj; kidobod: tipikus matador – szavakon lovagol, ha
lel valamit; megakad, lehajol, tapogat s – csomagol. Ma
sem szereted – tudatuk monoton s beteges tehenet fej…
…nem tagadom: valahogy konokul kaparok, nehezen megy
s nagy köröket szaladok, kutatok, hazudok s kiteszem vagy
sem, porolom s csatolom: szekerem kitolom s hidegen hagy
hogy sivatag kövein s folyamok vizein felelek meg!
Nagy mocsaras talajon hegyeket nevelek mihamar, ha
nem tehetem; kilököm soraim s parazsat keverek fel…
vagy hamujuk lepereg s megülik nevedet, betakar ma.
