Az áldóját kisgalambom,
ki mellettem aludtál
el az éjjel a párnámon,
nekem sosem hazudtál?
Nagy szerelmet, vagy hűséget,
lehet rosszul emlékszem?
Nem ígértél békességet,
édes kis feleségem?
Nem ígérted, hogy a szádra
sem veszed a butykosom,
s ha berúgok a kocsmában,
akárhol elalhatom?
Nem vágatod fel a nyelved,
nem emlegetsz holnapot,
se tegnapot, s nem beszéled
dolgaimat honlapon?
Nehogy dühös, ideges légy,
amért’ folyton beszélek,
s úgy tégy, mint egy idegen lény,
s nem érted az egészet!
Nem ingerellek a harcra,
tényleg rosszul emlékszem?
S lehet mégsem Te,…a Marcsa
ébredt reggel mellettem?
