Honnan jött s hová tartott vajon,
Ez a bölcs mosolyú szél,
Itt az ablak résén becsusszanva?
Homlokom simítva,
A füstöt felkavarta,
Megpihent mellettem és így szólt:
Ez a bölcs mosolyú szél,
Itt az ablak résén becsusszanva?
Homlokom simítva,
A füstöt felkavarta,
Megpihent mellettem és így szólt:
Ne félj, a holnap árnyai
Feléd, ha rontanának,
Ne félj, hittél bár
Mindenféle boldogságnak,
Ne félj, magányod
Most még óriásnak érzed,
Ne félj, hát idetévedtem,
Itt vagyok most tenéked:
Tarts ki,
És engedj nekem – a szélnek.
Engedd: repíthesselek szebb utakra,
Engedd: haragod hadd fújjam messze,
Engedd: múltadat kikergethesse
Erőm lelkedből – fájdalmadra hogy feleljek!
Engedd!
Hová sietsz, miért nem maradsz tovább? –
Kérdeztem volna én,
De megállt a csillár imbolygása,
S kétpercnyi derűt hagyva maga után,
Tovább siklott a szél…
