A Szeretet ünnepére készülnek az emberek,
Az erdőben, a tisztáson a vadak, a verebek.
Ajándékot mit adjanak a százlábú bogárnak,
És piros csizmát vegyenek az itt maradt gólyának?
Hát eddig még sosem volt papucs sem a lábán,
Mindig csak úgy mezítláb járt a szegény bogárlány.
Ki tudja hány pár cipellő kell, hogy bálba mehessen,
És boldog táncot járjon azzal, akit megkedvelt.
Ám, hogy ezt megvehessék a lány száz lábára,
Rámegy az erdeiek inge, pénztárcája.
A zsiráfnak nyakkendő kell, s egy sál szegénynek,
E nélkül a zsiráffiú utcára sem léphet.
Baj csak ott van, hogy többet is kell venni,
Mert hosszú nyakát másképp nem tudják sállal betekerni.
Végre sikerült is a dolgokat mind beszerezni,
S a százlábú bogárkának lehet bálba menni.
A gólyának a csizmában nem fázik a lába,
Zsiráffinak sem fájdul meg a mandulája.
Örömünnep mindenkinek a karácsony?!…
Hisz adni olyan jó, ha megoldható…
Jöhet már a jó Mikulás, jöhet a Télapó.
A fenyőfa csillagokkal, aranyszállal fűzve,
Alatta van-e ajándék, névkártyával tűzve…
Gólya, zsiráf és százlábú nagyon elégedettek lennének,
Ne búsuljon senki…! – hogy hófelhő borítja az eget.