Még ott hevernek a fiók szegletében,
a fenyőből faragott angyalok.
Pókhálót porolok róluk, s lefújom,
amit az óév rájuk aggatott.
Megsúgom nekik kívánságaim,
ígéreteik csak az enyémek,
előttük táncolnak vágyaim,
mint bálban a nyalka legények.
Szemüregükben üresség üldögél,
fanyar álmaik gyorsan megtaláljuk,
már nem érzik, az ünnep mennyit ér,
s kezünkre kúszik szuvas glóriájuk
