Levelet írtam a kedves Mikulásnak,
Ha lehet, az ajtóm előtt igazit találjak,
Kitettem a cipellőt, negyvenkettes méret,
Ekkora Mikulást, ilyen nagyot kérek.
Kicsit bíz’ csalódtam, eltévedt a postás,
Ablakomba a kis csomagocskát hozták,
Sok cukor volt benne, alma és datolya,
Igazi Mikulás? Egy se tévedt oda.
És Másokhoz?
Én a püspök urat, no, azt nem vártam,
Csak egy ifjú legényt, Mikulás ruhában,
Hogyha szíve lenne, sok Emberen segítene,
Szégyen, de íly gondolatok forogtak bennem.
Találkoztam eggyel, ott kint a főtéren,
Hogy milyen ügyes volt, csodálkozva néztem,
Mellé lopakodtam, levettem süvegét,
Úgy gondoltam, kicsit simogatom fejét.
Nos, az ősz haj és a piros süveg alatt,
Egy kis göndör hajú néger gyerek maradt,
Hogyan került ide, az már maga a csoda,
Talán szelek szárnyán, vagy rénszarvasszán hozta?
A süveget visszatettem a fejére,
Végezze a dolgát, s menjen békében,
Fordítsa meg a szél a maga járását,
Keresse meg a szegényeket, s családját.
Kaptam egy levelet, most a Mikulástól,
Sokat gondol ránk ebben a szegény országban.
Jövőre megkapjuk azt, amit kérünk!
Csak egy feltétel van, hogy addig éljünk.
