Hideg van Vibrál az idegben
Állsz szótalan besózott csendben
hull rád a hó valamilyen
céltalan ürüggyel színes fények
fagyteli villódzása pelyhekbe
törten törtető árnyak zaj
rosszkedv kamcsatka vidámság
forgalom homályos kavalkádja
mennyire távol s mennyire
idegen Melegít a fagy már nem
fázol csordultig tölt
a szerelem még ha csak egy
is az iránya kiárad – a semmibe persze
ügyesen félrepofozva mert
a tárgyának nincs másra mersze…
céltalan amúgy is mindaz
mi kellene meg van rég dermedve
ujjakban ráng pár ideg a hidegben
kipottyan közülük még pár betű
értelem nélkül csend ül
a fülben hiába hangok
unod már ittléted
de csak állsz
Befelé távozol
csöndben