Az eső halkan szitál, erre ébredek.
A szoba nyitott felső ablakán keresztül beszökik a tavaszi szellő, hűvösen végigsiklik a testemen.
Érezni lehet a friss esőillatot, s egy kellemes borzongás jár át.
Az ébrenlét és az álom határán a gondolataim ösztönösen elkalandoznak…
A szellő lágy táncot jár selymes bőrömön.
A távolról beszűrődő beszéd, s egy halk zene alig hallható foszlányai a gondolataimra összpontosítják figyelmemet.
Magam elé képzelem a felismerhetetlenségig eltorzult gyönyörű arcodat…
Befúrom fejem a párnák közé és átadom magam a szűnni nem akaró vágynak.
Hiányzol!
Látlak a csukott szempilláim mögött, és egyre valóságosabbnak érzem az elképzelt szerelmet, miközben halkan a Te neved suttogom…
Oldalra fordulok, karomra hajtom a fejemet és mély álomba zuhanok.
Az eső halkan szitált tovább…