Egy szál hervad, egy kéz legyint,
szó, aléltan földre roskad;
VÉG! – amelyik minden percben,
mindenségben mindig ott van.
Halnak erdők, dőlnek a fák,
élők rendre halni vágynak,
ne maradjon túlélő, és
tanúja a pusztulásnak.
Nincs bocsánat! – pokolra mind:
latort, tétlent, kezet-mosót!
Három igaz kellene csak,
tegyen Isten valami jót.
Egy szál virág, egy kéz, meleg,
szó, melyre a szív úgy éhes;
amiért Én, amiért Te! –
másikért is élni képes.
