Roncsok hevernek szerteszét a téren,
Itt kupacban néhány, amott kettesével,
Míg a többség egyedül, magányosan.
Kiéget agyak, lerobbant vesék,
Ziháló tüdők, szétroncsolt májak,
Sok-sok ficamodott végtag
Kiürült borosflakont ölel.
Nyög a sok alvó, elátkozott lélek.
Madárzsivaj köszönti a hajnalt…
Rosszul aludtál, egész éjjel
Múltad szörnyei gyötörtek,
Valami kiűzött a szállóról
Meglesni a napfelkeltét, és pont
Ide kergetett, és most lelked
Itt lebeg e szörnyű tér felett.
És örülsz, hogy valami isteni
Kegy folytán te megmenekülhettél.
május hónap, harmadik díj
