A háztetőn a fény aranyburok,*
Az alkonyat a városra csurog.
Sötétje cinkosa a sok titok,
Ami örök pecsétért kuncsorog.
Ha végre már leköltözik az éj,
Lassan bevégzi minden szenvedély,
A Hold a Nappal színpadot cserél:
A cirkusz kis időre véget ér.
Elernyednek a csendes otthonok,
A félretolt, veszteglő vonatok,
Párát szuszognak a vetett padok,
A sárba fagyott újságpapírok.
A néma csend szétfoszlik nyomtalan,
Amint felhorkan egy hajléktalan.
*Egy sor Radnóti Miklós Rímpárok holdas éjszakán c. vereséből.
