A szemerkélő esőt arcomba vágja a szél,
Féltőn szerető Istenem szemében úszom,
A bűnbánat elvetett magvaitól várom,
Hogy terebélyessé nőjön a kegyelem,
De egyre csak nehéz lépteimet nyögi az utca,
És fojtogatja torkomat a félsz.
A riadalom, hogy a napok
Megint egy fájó évvé állnak össze-
Mindörökre ostorozni fognak
A kihagyott lehetőségek, megfutások
Szebb holnapok elől.
Félek, imáim csak suta motyogások,
Irgalomért könyörögnék,
Ha nem némítana el a szégyen,
Undor, vak vágyakozás, megannyi kép.
Egyetlen pillanatot szánj rám, Uram,
S megérte élnem.
Féltőn szerető Istenem szemében úszom,
A bűnbánat elvetett magvaitól várom,
Hogy terebélyessé nőjön a kegyelem,
De egyre csak nehéz lépteimet nyögi az utca,
És fojtogatja torkomat a félsz.
A riadalom, hogy a napok
Megint egy fájó évvé állnak össze-
Mindörökre ostorozni fognak
A kihagyott lehetőségek, megfutások
Szebb holnapok elől.
Félek, imáim csak suta motyogások,
Irgalomért könyörögnék,
Ha nem némítana el a szégyen,
Undor, vak vágyakozás, megannyi kép.
Egyetlen pillanatot szánj rám, Uram,
S megérte élnem.
