Mindig így. Az egyik elmegy.
Még visszanéz, az ajtót halkan zárja.
A másik ébred. Kihűlt a párna,
és tudja jól, hiába várja.
Film. Nincs itt a vég,
reménykedünk: majd megtalálja.
Most is így. Felébredünk,
csend vesz körül, az ajtó zárva.
Deja vue. – oly ismerős,
elment megint. Kihűlt a párna.
Reménykedünk: nincs vége még,
majd visszatér, ha már ezerszer bánja.
2007. december hónap, második díj
Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében.
