565. szám Vers

Emlékkép – tár

Szerző:

Magam sem tudom, mit keresek,
Csak meredten nézem kezemet,
Ahogy lemondva, unottan, bénán matat
Kifakult emlékek közt, de mind csak kacat.
Mégis, mint a guberáló, tovább kotorászom,
A saját szenny-halmazomba nyakig belemászom.
Megannyi lom, említésre is érdemtelen,
Elfeledett szívem szerelemből érdektelen.
Dobálok félre mindent: ez sem kell;
Meg se kell fogjad, gyorsan felejtsd el!
El nem készült fotókról egy szép mosolyt Tőled,
Elfeledett, nekem szóló ölelkezésed:
Ezeket ha tehetném, elvinném,
Ha életem mocskában meglelném!
De nem találok semmit a tátongó fiókban,
Elfolyik, szétmállik minden szürkére, apróra:
Remegő ujjakkal rajzolok a puha porba

2016 január, 3. díj

Kapcsolódó írások