in memoriam F.T.
Hat éve dolgozom azon, hogy felejteni tudjak, hogy el tudjalak engedni. Neked is most lenne a születésnapod, a kerek ötvenedik, – mindketten bikák vagyunk. És megint jön a Pat Metheney. Meg a John Mayall. Meg minden zenész, aki számított neked. Az esküvőnkön is Peter Gabriel szólt (be is szóltak a vidéki rokonok utána emiatt). Otthon meg Yes, King Crimpson, ELO. Nagy megtiszteltetésnek számított, ha beadtad a derekadat, és hallgathattam Meat Loaf-ot is.
Valamelyik első randinkon voltunk a Kongresszusi Központban Pat Metheney-n. Ott ült a színpad sarkában félfenékkel egy támlátlan bárszéken és legalább akkora öröm volt az arcán, mint a hallgatókén. Ez is összehozott minket. Meg utána a Pepita Oroszlánban az asztaltáncoltatás a német kamionossal. Szóval, amikor beültünk a bokszba és rendeltünk két korsó sört. Egymással szemben ültünk. Az asztal meg inogott. De ez csak akkor derült ki, amikor két német kamionos bekéredzkedett hozzánk, merthogy teltház volt. Namármost, ha az egyik oldalon valaki felemelte a korsóját, akkor az ugyanazon az asztalon lévő másik korsó szép lassan elkezdett csúszni az ellentett oldal felé. Ha az egyoldalon lévő mindkét korsót felemelte az – átmeneti – tulajdonosa, akkor a nyugvóponton lévő oldalnál is mindenképpen fogni kellett a másik két korsót, mert azt a pár centi csúszást meg a nadrágunk bánta volna. Ezt a játékot sokáig űztük négyen. Csak azért nem fetrengve röhögésig, mert akkor ugye a nedű…
Te meg hazamentél és közölted édesanyáddal és a nagymamáddal, hogy vége a 20 éves bombázóval és feleségül fogsz venni egy nálad idősebb, nem igazán modell alkatú nőt (néha tényleg jó vagyok magamhoz – így megfogalmazásban). Ment minden, mint a mesében. Esküvő, élet, gyerek, élet, majd nem annyira szép közös élet és válás. Aztán neked új feleség, nekem új férj. Férjek jó barátságban egymással.
Aztán a kettős halál. Új férjet kiadták a kórházból, mert otthon akart meghalni. Téged pedig kirúgott az utánam következő feleséged, és mi voltunk a barátaid. Két nap padon alvás után megkérdezted, van-e egy talpalatnyi hely nálunk éjszakára. Volt. Volt, mert haldokló Apóca is úgy gondolta, hogy amíg van a nappaliban egy ágy, a fürdőszobában pedig szappan, addig egyetlen jóbarátunk, ismerősünk, volt társunk nem alhat az utcán. Mi természetesnek vettük, hogy este jössz és reggel indulsz új életet keresni. Engem pedig csípőből nem érdekelt, hogy a panelház összes fogatlan némbere miket eltételez az erkölcsömről. Az én erkölcsömet úgy hívják, hogy Nem Cserbenhagyás. Fiúnk pedig mindkettőtöket nagyon szeretett. Édesapját – Téged, és nevelőapját – Apócát. Egyetlen éjszakán haltatok meg mindketten. Apóca rákban mellettem, Te meg bevetted az összes gyógyszeredet két kanna borral éjszaka, egyedül, a nappaliban. Szeptember volt.
A következő tavasztól szinte minden olyan zenész, zenekar eljött és eljön Magyarországra, akiknek muzsikáját nagyon szeretted, minden pénzedet a lemezeikre költötted és szöveget írtál nekik angolul a saját – sokszor szinte éteri – stílusukban. Ha egy is eljuthatott volna hozzájuk, ma sztár lennél. Vagy csak boldog.
44 éves voltál. Most lennél 50. Elsietted. Nem gondolod?
A Metheney-koncertre meg nem jutok jegyhez. Oda nem jó a hajléktalan-igazolvány.
május hónap, első díj
