Ez a vers már elkerült Téged,
Megköszönném, ha tehetném: szerethettelek,
Megköszönném,
De így csupán… csupán szavakkal,
Tudom, mit anno éhes ajkakkal,
Kellett volna! Bocsáss meg!
Megköszönném, ha tehetném: szerethettelek,
Megköszönném,
De így csupán… csupán szavakkal,
Tudom, mit anno éhes ajkakkal,
Kellett volna! Bocsáss meg!
Az ágyon fekve, úgy emlékszem,
Súgtad fülembe: érted születtem.
Lemaradtam rólad, kínoz a tudat,
Hozzád még nem írtak verset, így mondtad,
Előttem, és látod?
Olyan, annyira, olyannyira álnok,
Ez a vers is, mert elmentél,
Bennünk eltemettél,
Egy álmot, mit nevelgettünk:
Élnünk kell, egymásért élnünk!…
Nem akarattal tetted, ezért van az-
Örökkön-örökké szeretlek!
Ez a vers… üzenet,
Üzenet azoknak akik,
Magukat napról napra mérgezik-
Vagy így, vagy úgy, akárcsak te tetted,
Legyen intő példa a te életed!
Istenem, miért kellett? Miért?