Cipősarkok koppannak a járdán,
az éj halála halványan dereng.
Lopakodó hajnalra a harsány
nappal tör rá, már cseng-bong, és remeg,
Jó reggelt, Föld, jó reggelt emberek.
Bennem él az éjszakai álom,
látom, amint az öreg Föld kereng.
Sóhajtó nyögés csendesen vádol,
de ballag és jobb időkről mereng,
ázik-porzik az út, fárad a vándor.
Napokat éjek morzsolnak sorban,
mint Anyám a rózsafüzért nálunk,
koszorú körén keresztes pont van,
már végén, a fordulónál járunk,
a pont előtt megtisztul a holnap.
Sercegve siklik penge az állon,
háborúról zengnek az új hírek.
Nappal is látom sötét álmom,
kopnak alólunk a füzérszemek.
Jó reggelt, Föld, jó reggelt emberek!
Szigethalom, 2002.01.30.
