“El merem mondani” – interjú Oláh Ibolyával

– Nagy szeretettel köszöntelek. Ha jól emlékszem, március elején jelent meg az új lemezed.
– Igazából február 28-án, amiről nem tudtam, de hivatalosan március 1-én. A Top 40-es listán egy hét alatt 28. lett, azt követően már volt 10. helyen, most 6. helyen áll. Úgy gondolom, elég jól fogy a lemez. Az a címe: „El merem mondani”. Egyfajta véleménynyilvánítás hallható a dalok szövegeiben. Ez a lemez a véleményemet tükrözi bizonyos dolgokról.
– Volt szerencsém meghallgatni pár számot a lemezről, mint a Baby. Úgy érzem, ebben a számban nagyon a nők mellett szólsz.
– Úgy látom, elkényelmesednek a férfiak. Nem kívánom megsérteni őket, nincs arról szó, hogy gyűlöljük őket. Csak elképzeltük, hogy van egy hely, ahol a nők önmaguk lehetnének. A nőknek már nem csak otthon van helyük, nagyot fordult azóta a világ. Igen, a nőkről szól a Baby.
– Nagyon tetszett a Ki nem volt még… című szám.
– Ez egy nagyon igaz dal.
– Úgy gondolom, ebben a dalban nagyon benne vagy.
– Mindegyikben benne vagyok. Ez egy jó befejezés, egy bónusz.
– Lemezbemutató?
– Ez a lemez igazán egy színházi darab. Szurdi Miklós fogja rendezni a lemezbemutató koncertet, amiben lesz próza, humor is. Egy kicsit betekintés az életembe. Már elegem van abból, hogy mindenki azt fejtegeti, milyen vagyok. Higgadt, nyugodt, kiegyensúlyozott vagyok. Kissé fáradt, de ez a munkával jár.
– Ez a harmadik lemezed. Majd négy évvel az előző után jelent meg.
– Ez tudatos volt. Nem hiszem, hogy mindig nekem kéne a csapból folynom. És az újságoknak sem kell mindig velem foglalkoznia. Sajnos sosem pozitív dolgok jelentek meg rólam. Szeretnék kimaradni ebből. Azt szeretem, ha békén hagynak és nyugodtan dolgozhatok.
– Mikor lesz a lemezbemutató?
– Dátumot még nem tudok mondani. Várjuk a pénzt a szponzoroktól. Még rendezői feladatok is vannak. Nagyon bízom Szurdi Mikiben, aki az Aida, a Hair, a Chicago musicaleket rendezte többek között, érti a dolgát. Ezért dolgozom vele, iszonyú jó lemezbemutató lesz.
– Nem egy hagyományos koncert lesz.
– A dalok sem hagyományosak. Megpróbáltuk klubokba bevinni, de nem nyerte el a tetszésemet. Ez nem klubokba való. Kőszínházakban, művelődési házakban szeretnénk előadni a lemezt. Nagyon érdekes lesz, szeretek új dolgokat csinálni. Emellett azért klubozunk, új dalokkal, régiekkel és közben a színházakban mehetnek az előadások.
– Áttérnék egy másik témára, hiszen mégis csak a Fedél Nélkül című utcalapban jelenik meg ez a riport. Gondolom, jártadban-keltedben találkozol hajléktalanokkal.
– Nagyon sok hajléktalant ismerek, sokakkal jó a viszonyom. Néha az utolsó pénzemet adom oda nekik. Ha nagyon gazdag lennék, hatalmas épületeket építtetnék, ilyen szociális otthon-szerű intézményeket, ahol befogadnák a hajléktalanokat, kapnának orvosi ellátást, oktatást, munkalehetőséget. Egyszemélyes elhelyezéssel, hiszen tudom, sokan nem akarnak osztozni az életterükön. A szenvedélybetegségekről is leszokhatnának ezekben az intézményekben. Szakemberek, orvosok, pszichológusok segítenének nekik. Tudom, hogy vannak nagyon súlyos esetek is, nagyon mélyre került emberek, de szerintem mindenkit vissza lehet segíteni a normál életbe.
– Szerinted a mai társadalom jelentős része miért kirekesztő a hajléktalanokkal szemben?
– A mai társadalom nem csak a hajléktalanokat rekeszti ki. Azért, valljuk be, a válság miatt elég feszült a helyzet. Az emberek türelmetlenek, sokkal jobban foglalkoznak magukkal, mint másokkal. Most azt a világot éljük, hogy mindenki próbál boldogulni, ahogy tud.
– Önzővé vált a világ?
– Egy kicsit önzővé váltak az emberek, de valahol ez érthető is. Nagyon kevés a munkahely, össze kell húzni a nadrágszíjat. Nehéz most, de bízzunk benne, hogy egyszer ebből ki fogunk lábalni.
– Mi a véleményed, a vezető politikának mekkora felelőssége van a kialakult helyzetben?
– Nem akarok politizálni. Csak azt tudom mondani, amit az emberektől hallok. Nagyon sok ember elégedetlen, nagyon soktól hallom azt, hogy az elmúlt 20 évben nem változott semmi. Lehet, hogy ál-rendszerváltásunk volt. Az emberek elégedetlenek, kevés a munkahely, kevés a fizetés, az árak meg mennek felfelé. Nem értek a politikához, nem is akarok foglalkozni vele. Nem tudom, mi lesz, de én már csak mosolygok mindenen és teszem a dolgom. Nem érdemes idegeskedni, az embernek ebben a helyzetben is tartania kell magát, megbecsülnie, amije van. Én ennek a híve vagyok.
– Mi a véleményed arról, hogy a kilakoltatási moratórium lejártával valószínűleg jelentős számú embert, sőt családokat is a kilakoltatás veszélye fenyeget, ráadásul elhelyezés nélkül?
– Ez egy nagyon kényes téma. Vannak nagyon okos emberek, akik igyekeznek úgy csinálni a dolgokat, hogy semmi ne kerüljön mások tulajdonába. Minden az övék maradjon. Így egyszerűbb uralkodni az emberek felett. Például veszel egy autót, fizeted a részleteket és azt hiszed, tiéd az autó. Pedig nem, hiszen ha valamiért már nem tudod fizetni a részletet, elveszik. Ugyanez van a lakásokkal is, ha nem tudod fizetni a hitelt, kilakoltatnak. Ilyen világot élünk. A szerződések szövegét csak a szakemberek értik, a laikusok nem. Minden csak látszólag a tiéd, de semmi nem az. Azt tudom tanácsolni, ha lehet, ma senki ne vegyen fel hitelt, elégedjen meg annyival, amennyije van. Majd kilábal ebből ez az ország.
– Egyre több helyen kezelik a hajléktalanságot esztétikai problémaként. Nem tesz jót a városképnek a sok hajléktalan. Mi erről a véleményed?
– Ezeknek az embereknek segítségre van szükségük. Nagyon sok ember nem azért hajléktalan, mert lusta dolgozni. Nagyon sok elvált ember nem találta a helyét, elkezdett inni. Nagyon nehéz téma a hajléktalanság. Saját magán is kell, hogy segítsen az ember. Ha nem segít magán, ha nem akarja, akkor az életben nem fog abból a gödörből kimászni. Azt tudom üzenni mindenkinek, próbáljanak segítséget kérni, segíteni magukon. Próbáljanak munkát szerezni, még ha nem is sok az a pénz. Lehet változtatni az életen, csak nem szabad elhagyni magukat. Nagyon erősnek kell lenni, hogy ki tudjanak mászni abból a gödörből, még segítséggel is. És a hajléktalanok sokszor nagyon bizalmatlanok. Ahhoz, hogy visszanyerjük a bizalmukat, olyan emberek kellenek, akik komolyan gondolják, akik nem csak beszélnek a problémákról, hanem cselekednek. Mert beszélni könnyű, cselekedni sokkal nehezebb. Az, hogy karácsonykor ételt osztanak, nem segítség. Én azt gondolom, mindig karácsony van, aki segíteni akar, az mindig tud. Azt gondolom, van ebből kiút, csak segítséget kell kérni, és bizalmat adni a segítő embereknek. A szociális munkásoknak sokszor nehéz elnyerni a hajléktalanok bizalmát. De egy idő után rájönnek, hogy jót akarnak nekik. Ki lehet ebből keveredni, csak akarni kell. Egyébként hihetetlen, de az életben maradásért piszok erősek tudnak lenni az emberek, ha akarnak. Láttam embereket, akik fel tudtak állni ebből a helyzetből is. Manapság mindenkinek erősnek kell lenni. Nem csak a hajléktalanok vannak rossz helyzetben. Manapság nagyon sokan. Szabolcsban például egész falvaknak nincs munkája.
– Miközben emberek ezrei az utcán élnek, nagyon sok üres ingatlan van a városban.
– Igen, úgy hívják, hogy irodaházak.
– Lakóingatlanok is.
– Igen, ezeket is fel lehetne használni, de nem erre épült, nem erre fektettek be. Rengeteg az eladó lakás is. De nincs az embereknek pénzük. Arra sincs, hogy kivegyenek egy albérletet, ami 60-70 ezer forint, plusz a rezsi, azzal már százezer. Az ingatlanosok meg kivárják, amíg vége lesz a válságnak. Én adókat csökkentenék, és a vállalkozókat segíteném, ők adják a  munkahelyet.
– Térjünk vissza hozzád. Beszéljünk a jövőről. Mik a terveid a lemezbemutatón kívül?
– Szeretném befejezni a negyedik lemezemet, aminek a dalai már készen vannak. Annyira termékeny voltam, hogy készült újabb 13 dal. De most mindent csak apránként. Jelenleg a legfontosabb az „El merem mondani” bemutatója. Szeretném, ha jó élménnyel gazdagodnának az emberek. Most ez az elsődleges cél. Vannak még terveim. Nem szabad egyszerre mindent akarni, de céltudatosnak kell lenni, eltervezni valamit és azt csinálni, ha néha falakba ütközöm is. Szerencsére nagyon kedves emberek vesznek körül, barátok, akik segítenek. Például Szurdi Miklós, vagy Horváth Tamás és Valla Attila akik a szövegekben segítettek, Szűcs Norbert, akinek külön köszönet jár, mert nélküle nem jött volna létre ez a lemez. Ezzel a négy emberrel nagyon szívesen dolgozom. Vannak emberek, akik igyekeznek segíteni.
– Nagyon szépen köszönöm, további sikereket kívánok.