557. szám Széppróza

Egy napom  Corvin Mozinál

Szerző:

egy ismerősöm ajánlásával

Nehezen tudom leírni, inkább szóban tudnám jobban elmondani, hogy is megy ez az újságozás. Hiszen nem a moziba járok, és az előadásra sem várnak. Régen még megtehettem, hogy minden hétvégén moziba jártam, és imádtam a jó filmeket. De ez egy kiscsit más történet.
Visszatérve a mozihoz, ott állok, árulom az újságot, már nem szégyellve, mint 20 évvel ezelőtt, és persze józanul, tiszta ruhában. Azt, hogy hogyan szólítom meg az embereket, nekem kellett megtanulnom, ne legyen se nekem, se neki „ciki” és megalázó. Évek kelletek, amire ezt a szégyenérzetem levetkőztem. Nem az egyetemen és főiskolán tanítják. (Igaz ninc s is ilyen iskolám, csak a 8 általános.) Szóval állok a Corvin mozinál – miért pont ott? Sok-sok ember van. A reggel a legjobb, amikor a rendezettebb életűek munkába mennek. Én is próbálok reggel korán kint lenni, mintha munkába mennék – lassan persze már sok-sok éve úgy is veszem! Megszólítom az embereket: Jó napot, adhatok egy lapot? Nagyon jó versek, írások vannak benne. Bármennyivel, ha segítene, köszönöm! Ekkor az illető megáll, rám néz, s akkor már örülök, hogy valamennyivel segített. Van, aki 200, 300, 500, nagyon jó esetben 1000 Ft-ot ad, olyankor megdobban a szívem, örülök nagyon, és így egy nap kb. 2-3000 Ft-om gyűlhet össze. És mint a gyerekek, örülök. Bárcsak 20 évvel ezelőtt osztottam volna ezeket a kis nagy pénzeket… Veszek egy kis élelmet és dohányt. Hát így telik el egy napom, és a többi-többi évek óta… (Bárcsak egy kicsit máshogy alakult volna  – de ez megint egy másik történet.)
Óvári Mária,
a 999-es sorszámú terjesztő

Kapcsolódó írások