Egy költőnőnek
VI.
…cirógatnálak, de a rejtett tüskék,
félek – összeszurkálják ujjaim,
közelednék s visszataszítasz büszkén:
élve is rideg vagy, akár a holtak,
nincs ember, ki ismerné útjaid.
Megnyúltak lelked acélhúrjai,
nem szól, csak hamis hang… Talán a holnap
fölébreszti benned minden elnyomott
kísértésedet, karod kitárja
s végre megzendül nyarad gitárja
tisztán és őszintén. Akkor megfogok
hajlani előtted, mint egy gerle s nagy
csókot adok sötét harisnyádra.
Persze csak akkor, ha – te is benne vagy…
