Utazás
(3. szakasz)
Hajnal
És egy világot.
Helyükön, a hegyek.
Nagy fák alatt kicsiny szerelmesek,
mély barlangokban bujdokló szavak,
vízben, virágban visszhangozzanak
s a tengerbõl már felmerüljenek,
mint hajnalodó, biztos szigetek,
kinek a pálmák és kinek a nap
s a költõnek a születõ szavak.
A H A J N A L
IX/6.
…mint hajnalodó, biztos szigetek,
földerengõ babér és hír hiteget,
csábít, hogy névtelen ködébe zárjon:
magamért nem, de érted – tollat mártok;
ne tégy ellenemre, veled teljes
lelkem, pokolra dicsõség, versem
téged s rajtam túl is minket szolgáljon.
Most már tudom, az elméd miért hátrál:
nem akarod elhinni, hogy vagyok,
nem óriás, de alkotok nagyot,
hatalmasabbat bármelyik császárnál!
Hallgass szívedbe, kérdezd meg magad,
megsúgja majd, mért mindig csak rám vártál;
kinek a pálmák és kinek a nap…