Fagyos földnek ráncos kérgén
bukdácsolva lépeget,
karját nehéz szatyor húzza,
egy kukával most végzett.
Benne kincse,
a nagy fogás,
talált vastag szőnyeget,
arra ül, ha esteledik,
s kutatni már nem lehet.
Ma lesz finom vacsorája
– akadt kenyér,
nem is száraz –,
s egy kis avas szalonna,
üveg-alján a maradék
mintha paprikás volna.
Ha lesz, aki pohár borral
e bőséget tetézi,
csodássá vál’ a holnapja,
álmában majd
úgy érzi!
Likes
Nincs hozzászólás