XXXII.
Őszibarackszín kimonót hordoz
a nap, rubinvörös, hosszú uszállyal.
Kamaszok görkorcsolyáznak boldog
ricsajjal: ugratnak lépcsőről háttal,
csőkorláton csikarnak s dobogón
dobbantanak. Lágy hajuk lobogó
gyanánt csillámlik szilaj táncolással.
A lány blokkja kövér kavicsot sodor
lábamnak – dobott szó a „bocsánat”,
aztán félfordulattal, korának
hamvas bájával rám villan a mosoly
s látszik gyöngy foga. Csábos a szája.
Tollam s papírom fürkészi. Arcomon
hosszan időz türkiz pillantása.
