sokhangú sípon
játszik a téli szél
a kéményen próbálja
hogyan szól, hogy zenél…
mogorva tűzhelyem
míg begyújtanám
kavargó füstgomoly
lepi el tanyám
lángra kap végre már
a nyirkos papír
felizzik egy fotó
és valami régi hír…
biztos olvastam én is
annak idején
hogy ki is volt, ki ölte meg
és mért halt meg szegény…
a világ azóta már
nemigen érdekel
jó volna egy kis meleg
és mindennap enni kell
gyere, gyújtsál rá
húzd meg az üveget
„ne gondolj a gonddal”
a város majd eltemet
