Nézem a sorsom egy téli reggelen
az álmok vize rég befagyott
szívemben érzem már a végtelent
a szememből kihull egy halott
vértelen arcod kusza ráncait
hóba rajzolja egy vadcsapás
szétszakadnak úttalan útjaink
Sorsunk csupa mocsok csupa sár
hova tűntek a régi reggelek?
Ki játszik vélünk ily maszkabált?
Az álmodások és vakhitek
légiója vajon merre jár?
Hiába áztatja könny a képed
összerántva napjaink sorát
bár versekkel üzenek még Néked
Sorsunk csupa mocsok csupa sár
tudunk-e válni bűnös bűntelen
vagy emlékek sora még maraszt
lassan elfeledem a hiteket
kötöttek hozzá oly sok év alatt
ölemhez új jobb lányokat hívok
halálomig tartson az a tánc
minként hajdanában mester Villon…
sorsunk csupa mocsok csupa sár.
Ajánlás: Kedves magadat csak bennem keresd
s ha volt is vétkem, azt most megbocsájtsd
hisz mindig van ki vesztesként szeret
sorsunk csupa mocsok csupa sár.
